Az atomenergia helyettesítése Németországban - egy év elteltével

19.1.2012 12:36

Szeretnék megállni egy olyan témánál, ami az utóbbi hónapokban eltörpült az európai adósságválság mellett, de szintén erős hatással van az európai gazdaságra és az energiaipari társaságok gazdálkodására. A múlt tavasszal bejelentett tényre gondolok, amikor Németország elfordult az atomergiától, amihez ősszel Belgium is csatlakozott. A német kormány az atomból származó villamos energia nagy részét megújuló energiával, elsősorban szélatomerőművekkel tervezi helyettesíteni. A tervezett megoldásnak több gyenge pontja is van, amely nagyon drágává teszi és a lejjebb felsorolt okok miatt gyakorlatilag megvalósíthatatlan.

A szélerőművek gondja (és hasonlóan a szolárpaneleké is) az, hogy a teljesítményüket nem lehet igazítani az energetikai hálózat aktuális fogyasztása szerint. A teljesítményük az időjárási viszonyoktól függ. A helyzetet még azon tény is bonyolítja, hogy a szélturbina csak bizonyos szélerősségnél termel áramot (A legtöbb esetben ez 11-18 km/h, amikor a teljesítmény fokozatosan elindul, 36-48 km/h szélsebességnél éri el a legnagyobb teljesítményét és az erősebb szél esetében már tovább nem emelkedik a teljesítmény. Amennyiben a szélerősség jelentősen tovább emelkedik, az erőmű leáll). Ezért olyan gondok merülnek fel, hogy néha energia többlettel rendelkezik (kedvező a szélsebesség, sokat süt a nap), amelyet nincs kinek fogyasztania, máskor pedig nem elegendő a termelt energia (extrém eset az energiacsúcs egy hideg téli napon inverzióval - a szél- és naperőművek nem termelnek áramot).

A problémára két megoldás létezik:
1. tartalék kapacitásokat építeni, amelyek képesek helyettesíteni a megbízhatatlan forrásokat
2. megpróbálni a felesleges energiát tárolni a későbbi használatra

Nézzük meg előszor a tartalékok igényeit. A tartalék forrást nagyon gyorsan üzembe kell tudni helyezni, a teljesítményét jól kell szabályozni, hogy helyettesítse a kedvezőtlenül beállított szél és nap erőműveket. Az ilyen feltételt elsősorban a hagyományos földgáztüzelésű erőművek, esetleg a biomasszával és biogázzal hajtott erőművek teljesítik. Minden esetben viszont számolni kell a további költségekkel az ilyen erőművek kiépítésére és működtetésére, ez pedig drágítja a szél és napenergia által előállított áramot. A földgázra működő tartalék források esetében emelkedik a függőség az energiabehozatalon a politikailag gondokat okozó területekből (bizonyos reményt e téren a lengyel és francia palagáz jelentheti, a kérdés viszont, hogy milyen időtávban és mennyiségben sikerül termelni a túlszabályozott Európában).

A következő lehetőség, hogy lehet elméletileg ellenőrzés alá vonni az energia termelése és fogyasztása közötti különbözetet, az energiatöblet tárolása a későbbi fogyasztásra. Itt viszont a helyzet még bonyolultabb. A klasszikus lehetőség a szivattyús tároló erőművek. Ezeknek korlátozva van a számuk a megfelelő helyek elérhetőségével. Az új mesterséges víztározók kiépítése pedig az ökológusok ellenállásába ütközik. És természetesen számítani kell a kiépítési és működési költségekkel, ez pedig újra csak drágítja a szél- és napenergia előállítását.

Új lehetőség, amelyet az utóbbi húsz évben bekövetkezett technológiai fejlődés tette lehetővé, a hibrid rendszerek, melyek az energiatöblet kihasználásán alapulnak hidrogén gyártására a PEM (Polymer Electrolyte Membrane) elektrolizálókban, a tárolása és az üzemanyagcellák visszakonvertálása villamos energiára. Természetesen a hidrogén más kihasználása is szóba jöhet mint az újbóli energia szállítás az elosztó hálózatba. Ígéretes elképzelésnek látszik, de a sok technikai gond és költségen kívül, még egy alapvető gond merül fel. Ez pedig a villamos energia átváltása kémiai energiára (hidrogén) és az újbóli felszabadítása az üzemanyagcellában. Az elektrolizóló teljesítménye cca. 50 - 60%, az üzemanyagcella teljesítménye 30 - 45% azzal, hogy a termelt villamosenergia teljesítményének növekedésével csökken a hatékonyság. Ezzel a módszerrel elvész az energia 73-85%-a. Amennyiben összehasonlítjuk a váltakozó áram egyirányú áramra való váltását és vissza, 12-22%-os hatékonyságot lehet elérni.

Amennyiben a német (és más) kormány továbbra is a saját, szerintem nem teljesen átgondolt, populista véleménye mellett kiáll, a német energiaipar (sajnos máshol is Európában) jelentős gondokkal fog küszködni, amelyeket a jelenlegi technológiák nem képesek reális áron megoldani. Nem várható tehát, hogy a magán befektetők állami ösztönzések nélkül igyekeznek majd befektetni az energia átváltásba. A fogyasztók (a háztartások és a vállalatok is) az új helyzetre magasabb árakkal fizetnek rá, a kormányok felesleges dotációkkal az energiaiparba olyan időben, amikor minden lépésnél megszorítani próbálnak és a befektetők befektetéseinek hozamának csökkenésével a vállalt kockázathoz képest.

Daniel Marván

E hírt a Fio o.c.p., a.s. a Fio banka, a.s.-től vette át.
A Fio o.c.p., a.s. felügyeleti szerve a Národná banka Slovenska (Szlovákia Nemzeti Bankja).
Nyilatkozat a befektetési ajánlások tisztességes ismertetéséről